Sokan kémleljük az eget főleg augusztus közepén, a csodálatos hulló csillagokat csodálva. De mik is azok a hullócsillagok vagy futócsillagok?Ez tulajdonképpen egy népies elnevezés a meteorok által keltett csodálatos fény és olykor hangjelenségekre. A babona szerint, ha egy ilyen alkalomkor kívánunk valamit, akkor az valóra fog válni.
Mielőtt még az emberiség tudta volna, hogy mik is okozzák ezeket a jelenségeket, addig baljós előjelnek is tekintették eme égi objektumokat. Ahogy fejlődött a tudomány, egyre közelebb kerültünk ahhoz, hogy megértsük a jelenségeket. Idővel rájöttek a csillagászok, hogy ahogy a Föld kering a Nap körül, folyamatosan találkozik kisebb-nagyobb égitestekkel. A meteorok méretüket tekintve átmenetet képeznek a kisbolygók és a bolygóközi por között, mivel az aprótól a több kilóméterig terjedhet. A tömegük ennek fényében szintén változatos, hiszen a néhány mikrogrammtól a több tonnáig is változhat. Eredetük is különböző. Egy részük a protoplanetáris felhő megmaradt anyagát képezik. Ez a felhő a Naprendszer születésekor keletkező törmelékek maradványai, azok az anyagok, melyek anno nem tömörültek össze bolygókká. Egy másik részük a kisbolygók részleges vagy teljes megsemmisüléséből keletkezett, amikor az aszteroidák egymásnak vagy egy légkör nélküli objektumba csapódtak. További részük a Nap közelében széthulló üstökös magokból származik. Az első két csoport tagjai a legkülönbféle pályákon mozognak, de többségük a Földdel azonos irányban kering a Nap körül. Az üstökös eredetű meteorok teljesen más pályákkal rendelkeznek. Az anyaüstökösükhöz hasonlóan ellipszis alakú pályán keringenek, ahol folytonos de különböző sűrűségű sávot alkotnak. Ezen sávok szélessége elérhetik a több millió km-t. A legkisebb meteorok pályáját a Nap vonzása nagyban befolyásolja. Spirális alakban mozognak, a Nap felé haladva és miután elérik azt, megsemmisülnek.
A meteorok sebessége csak ritkán haladja meg a Naprendszer szökési sebességét, azt a sebességet, amivel a rendszerünk már gond nélkül elhagyható lenne. Ez pedig 42 km/s-A Föld atmoszférájába 12-72 km/s sebességgel érkeznek. Ez a sebesség függ attól, hogy milyen irányból közelítik meg bolygónkat. Ha szemből, akkor a sebesség jóval nagyobb. Viszont ha sunyi módon hátulról, akkor kisebb sebességgel érkeznek, hiszen ekkor még utol is kell érjék a Földünket. Ezen objektumokat több néven is ismerhetjük, mint pl: meteor, meteoroid, meteorit- Jogos a kérdés, hogy akkor melyik is a helyes. Tulajdonképpen mindegyik, mivel ezek a porszemcsék, amíg a megszokott pályájukon keringenek, addig nevezzük őket Meteoroidoknak. Amikor egy ilyen részecske belép a Föld légkörébe, nagy sebességgel ütközik a levegő atomjaival, molekuláival. Ennek hatására felizzanak és anyaguk porladni kezd, fénysugárzásra készteti a levegőt és saját anyaga is sugározni kezd. Ezt látjuk fényes meteorként. A kiemelkedően nagy fényességgel járó meteort tűzgömbnek nevezzük. Ha a jelenséget hangrobbanás is kíséri, akkor már bolidának hívjuk. Ha a test nem ég el teljesen, akkor a földfelszínt elérő darabjait nevezzük meteoritnak.
A meteorok többsége a Föld légkörébe érve a 80 – 120 km magasságban villanak fel először. A jelenség mindössze néhány tized másodpercig tart. Ez az idő még arra sem elég, hogy a mellettünk ülőt oldalba bökjük, hogy -láttad? áh, nem, már nem látod.Szóval nagyon résen kell lennünk egy egy ilyen megfigyelés alkalmával.Ezt a 80 – 120 km magasságot nevezzük meteor rétegnek a Föld légkörében. Ezek a meteorok szabad szemmel, távcső nélkül is jól láthatóak. Tiszta, felhőtlen éjszakán akár 6 – 12 darabot is megfigyelhetünk óránként. Csak győzzük kávéval az ébrenlétet. Azok, amelyek váratlanul és bármely irányból érkeznek sporaidikus meteoroknak nevezzük és nem köthetőek egyetlen meteorrajhoz sem. A Föld forgásának és forgástengelyének köszönhetően ezek a magányos meteorok megfigyelhetősége változó, gyakoriságuk ingadozó. Kb 3-5 db óránként.
De mi is az előbb említett raj? Minden rajnak saját szülőégitestje van. A nagy meteorrajok mind üstökös eredetűek, illetve majdnem. Ez alól egyetlen kivétel van, a decemberi Geminidák. Ennek szülőtestje a Phateon nevű objektum, amelyet kisbolygóként tartunk számon. Sokak szerint pedig egy inaktívvá vált üstökös. Valahol a kettő között van az igazság, hiszen ma már nem húzunk olyan éles határt kettő között. Az üstökösök aktivitása napközelségükre koncentrálódik. Ez azt jelenti, hogy amíg ezek az objektumok a Naptól távol tartózkodnak, addig hideg és sötét égitestként keringenek az űrben, hosszú vagy rövid periódusú pályán. Napközelbe érve izzani kezdenek és ennek hatására veszíteni kezdenek az anyagukból. A rajok születésének kezdete ez a folyamat, melyet három szakaszra bonthatunk.Az első tehát az üstökös napközeli látogatása, ahol a magjáról ledobott anyag a maghoz közel marad. Ilyenkor csak akkor láthatunk hullócsillagot, ha Földünk ezen a kisebb részecskefelhőn áthalad. Óránként több száz felvillanást is láthatunk. A későbbiekben ez a felhő szétterjed, eloszlik a pálya mentén. Ilyenkor minden alkalommal meteorhullást láthatunk, amikor bolygónk keresztezi ezt a pályát. A rajok haláltusája a harmadik fázis, amikor a szemcserészecskék annyira szétoszlanak, hogy már nem lehet egyik rajhoz sem kötni őket, nem lehet megmondani melyik rajhoz tartoztak korábban. Ezek a részek idővel beleolvadnak a bolygóközi térbe.
De hogyan tudjuk megkülönböztetni, hogy melyik raj tagjai okoznak meteorhullást?Minden rajnak neve van. Mégpedig arról a csillagképekről nevezték el őket , ahol áthaladnak, ahol felvillanak vagy inkább kirajzanak. Így például az Oroszlán – Leo – a Leonidáknak, az Orion az Orionidáknak, Perseus a Perseidáknak adta a nevét. A legismertebb meteorraj a Perseidák, melynek szülőégitestje a 109P/ Swift Tuttle nevű üstökös. Ezt a rajt már a 8. – 9. században is megfigyelték már Kínai, Japán, Koreai csillagászok, de az első direkt megfigyelés és dokumentálást Kínai csillagászoknak köszönhetünk Kr. u. 36-ból.
A meteorrajokat minden évben ugyanabban az időszakban láthatjuk. Egy egy ilyen sűrű rajon való áthaladáskor valóságos meteoresőt figyelhetünk meg. Ilyen volt 1966. November. 17.-e. A Föld egy egész órán át tartózkodott a 60000 km széles Leonidák felhőjében. 10 perc alatt 20000 hullócsillagot figyeltek meg. A mai napig ez az egyik legynagyobb hullást produkáló áthaladás. Bár a legtöbben augusztus közepén figyelik az éjszakai égboltot, az év más hónapjaiban is észlelhetünk hullócsillagokat. Az Aurigidák meteorraj, amely szeptember 1-jén éri el maximumát, vagy a főként augusztusi időszakáról ismert Perseidák szeptemberi maximumát is megcsodálhatjuk. Bár az augusztusi csillaghullásnál kevésbé látványos. Az Orionidák maximuma minden évben október 21-22-re esik, de október 2-től november 7-ig bármikor felfedezhetünk egy-egy hullócsillagot.A Leonidák meteorraj maximuma november 17-ére esik.Geminidák, melyek rendszerint decemberben hozzák a maximumokat, akár 120 csillaghullást is produkálnak óránként. Az ikrek csillagképből induló raj mellett pedig a Quadrantidák is sok szépséget tartogatnak januárban. Tehát az év minden időszakában érdemes az eget kémlelni tiszta,felhőtlen éjszakákon, mert bármikor elhúzhat a fejünk felett egy futócsillag.