Az idei május 10. és 11. közti éjszaka sokaknak maradandó élményt adott. A sarki fények nem egy tipikus magyarországi látvány, minden kb 11 évből 1 év az, amikor esélyünk lehet rá. Az említett éjszaka viszont nem csak a horizont alján, kamerákról lehetett kimutatni, hanem aki nem tudja mit kell keresni, ő se tudta nem észrevenni.
Pár napja a Napunkon található 3664es napfoltcsoport produkált M, végül X (legnagyobb) kategóriába eső kitöréseket, flereket. Egy ilyen történt ‘szerencsés’ irányba, rengeteg protonnal célozva majd el is találva Földünket. Ezt a kitörést a műholdak azonnal észlelték, és meg is lehetett jósolni az érkezésüket. A sarki fény előrejelzésben használt KP index (ami egy 1től 10ig terjedő skála, nagyobb számmal jelölve a nagyobb valószínűséget és intenzitást) már napokkal korábban jelezte a KP 9-es erősséget, valamint a G4 és G5-ös geomágneses vihart prognosztizáltak. Nos, ezeknek a valóság zömmel meg is felelt.
3 hullámban érkezett a műsor. Az elsőben, kb 22:00tól kezdve, már így is határozottan színes, pirosas, de rózsaszínes árnyalatban mutatta magát, függöny szerűen lebegve az északi égbolton. Felmászott közel zenitig, és kelettől nyugatig végig látni lehetett., másodpercek erejéig. Néhol oszlopszerű struktúrát is látni lehetett, amikben kék keveredett a pirosba, de kevés alkalommal akár fehéret is láthattunk, mikor mindegyik szín keveredetett. A színek eredetéről itt lehet egy jó összefoglalót olvasni.
Majd ahogy alábbhagyott, pár órával később ismétlés. Már az első hullám után, aki látta, ámuldozott, és az a tipikus érzés fogta el, hogy ezt nem lehet felülmúlni. De, méghozzá csak másfél-két órát kellett hozzá várni, mikor a fent leírt látvány intenzívebben folytatódott, magasabbra, szélesebbre kiteljesedve, több részletet mutató struktúrával, fényesebb, könnyebben azonosítható színekkel, melyek közt a horizonthoz közel már a klasszikus, híresebb, közismertebb zöldet is könnyen meg lehetett találni. Ilyen 20 éve nem volt Magyarországon. Majd a hajnal közeledtével még egy, magentában / lilában játszódó még egy harmadik hullám is tiszteletét tette a kitartóaknak.
Az egész, teljes éjszaka visszanézhető. A Szegedi Csillagvizsgálóban elhelyezett kameránk ugyanis természetesen felvette az egészet (itt érhető el a kamera élő képe) Alább látható a videó, mely végén egy keogram is látható, valamint egyetlen képben is megnézhetjük az éjjelt.
Alább próbálom meg összeszedni a szegedi amatőrcsillagászok észleléseit, ha tudok, hozzátartozó beszámolóval. E sorok írója, én kezdem a felsorolást:
A hétvégét Kaposvár környékén töltöm, a Zselici Csillagparkbol, az ország egyik legjobb ege alól néztük végig. A távcsöves észlelés helyett, a jövő menő felhők miatt nem észleltünk, hanem beültünk a planetáriumba. Miközben a bemutatós kolléga épp magyarázott, Schmall Rafi (másik előadó) jött be szólni hogy műsorváltozás. Közben én már amíg bent ültünk is próbáltam küzdeni a térerő hiányával és frissítgetni az allsky kameránkat, hogy Szegeden mi látszódik.
Mikor kiértünk, kb 22:15kor, nem kellett keresni. Kelettől nyugatig, majdnem zenitig vöröslött az ég. Mozgott, lebegett, hullámzott mint egy függöny, lehetett látni ahogy keletről nyugat felé halad egész, oszlopos sávok futnak fel le. A fekete, fényszennytől nem megvilágított felhők jó kontrasztot adtak, néhány gomoly azért volt.
Később, mikor a vörös derenges kezdett kicsit halványulni, a fejünk fölött lettünk figyelmesek arra, hogy az ég nem sötét, legalábbis nem annyira mint kéne neki. Ha már a horizonton a sarki fény kicsit csillapodik, a fejünk felett nem lehet más mint a Stable Auroral Red ív (SAR). Sőt, túl is ért a zeniten. Elképesztő.
Kb egy óra múlva jött a második kör, amit már a szállás tetőteréből néztünk. Itt már zöld volt az alja, határozottan látszódtak a színek, oszlopos struktúrák, fátlyas lebegés. A város közepéről. Magenta és pirosas színben tetszett a teteje.
Kelemen Tamás
Tegnap Makó mellől figyeltem, illetve fotóztam a sarki fényt egy kilátó lábától, ahogy azt már terveztem, mert ott elég jó az ég fényszennyezés szempontjából.
Kb 23 órától 01:00-ig lehettem kint és amit ott láttam azt nem fogom sosem elfelejteni az biztos.
Folyamatosan jöttek a magas oszlopok, ahogyan te is írtad, lehetett látni ahogy halad el nyugat felé. Látszódott a zöld része is, de láttam rózsaszín, piros és lila színében is.
Koczkás-Szántó Katalin
Imádom az allsky kamerát! Épp arról beszélgettünk, hogy hátha hajnalban még Magyarországról is látható lesz, utána ránéztem a kamerára (bocs, ha én foglaltam a sávszélességet!), ott piros volt az ég alja. Kiszaladtam a kertbe, de felkapcsolt a reflektorom. Szóval vissza a házba, ahol végül az északi ablakomból néztem az első menetet. Azt hittük, hogy vége (ahogy az előző is gyors volt, le is maradtam róla), de azért filmnézés közben tízpercenként ránéztem a kamerára, hogy a szabad szemmel halvány derengés újra erősödik-e, így szerencsém volt, a második menetet is láttam. A második menet fényképeken színes, de én szemmel csak szürkés sávokat láttam. Cserébe felhőtlen volt az ég. Subasa nem tökéletes, de sötétebb, mint az SZCSV szerintem.
Nagy élmény volt, eddig csak Grönland fölött a repülő ablakából láttam (az a fényes zöld zászlós volt) – és stílusosan a 2017-es napfogyatkozásról tartottunk éppen hazafelé.
Molnár Gergely
Én is csak ablakból, szintén telefonnal lőttem néhány képet, és az időzítésben én is az allskyra támaszkodtam. Mire nyílt terepre értem volna kocsival, úgyis elhalványodott volna.
Szeged, északi széle.
Nagyon örülök, hogy végre én is láttam a saját szememmel, nem csak a korábbi Amatőrcsillagászok kézikönyvéből a szegedi fotón:)
Eperjesi Dávid
Kicsit exponáltabbak a színek, világosabb volt, de elképesztően intenzív és szép 
Mi éjféltől hajnali 1ig figyeltük Tápén túl kisutakon
Molnár Réka
Hódmezővásárhelyen, negyed1-fél1 körül ilyennek láttuk a hátsó kertből. Szépen kivehetőek voltak a csíkok és a mozgás is, csodaszép volt.
Kovács Eszter
Ordasi András, Bakonybél: