A Mars idei földközelsége nagyszerű alkalmat teremtett arra, hogy a 90/910 mm-es akromatikus lencsés távcsövemmel vizuálisan és fotografikusan is megfigyeljem a vörös bolygót. Kíváncsi voltam, mire képes ez a távcső, amikor én, és amikor egy kamera „néz” bele.
A vizuális megfigyelés során egy 2x Barlow lencsét és egy 20mm-es okulárt (Plössl) párosítottam a távcsővel (91x nagyítás). Ezen a nagyításon a Mars egy apró, vörösen izzó korongként jelent meg a látómezőben. Kíváncsiságból a 20 mm-es okulárt kicseréltem egy 10 mm-esre, amellyel a nagyítás már 182x-re hízott. Ezen a nagyításon azonban a Mars vörös korongja már táncolt, hullámzott. A légkör nyugtalansága itt már rendesen élvezhetetlenné tette a vizuális megfigyelést. Visszaváltottam hát a 20 mm-es okulárra és még egy ideig így néztem azt a picike, vörös korongot. A látvány számomra így is nagyon érdekes volt, mert a szabadszemes megfigyeléssel ellentétben, itt tényleg szabályos korongként jelent meg a Mars, még ha kicsike is volt.
A fotografikus megfigyeléshez egy ZWO ASI 120MC-S bolygókamerát használtam. A távcsőhöz ebben az esetben csak a 2x Barlow lencse csatlakozott, melyet követett a bolygókamera. Itt a legnagyobb kihívást a Mars pozícionálása és a fókuszállítás jelentette. A kicsi szenzorméret és a nagy fókuszhossz miatt a keresőtávcső és a főtávcső tökéletes párhuzamosítása sokat segített volna az objektum pozícionálásában. Azonban esetemben ez nem így volt (habár a megfigyelés kezdetén végeztem párhuzamosítást a Holddal, de ez szemmel láthatólag nem volt elég pontos). Először meglepődve tapasztaltam, hogy a keresőtávcsőben tökéletesen középre pozícionált Mars, miért nem köszön vissza a kamera képén. Azonban egy kis finommozgatással (ami fél órát igényelt) sikerült a főtávcsővel is megtalálni a Marsot. Ezután következett a kalandos fókuszállítás. A vizuális megfigyeléshez beállított fókusz már nem volt jó, mert megváltozott a fényút. Az okulár helyére a kamera került, így kezdődhetett a fókuszírozóval való játszadozás. A kamera képén a Mars korongja igencsak táncolt és annak megállapítása, hogy mikor van fókuszban a kép, eléggé nem volt egyértelmű. Végül a fókuszállító többszörös ide-oda csavargatásával látható volt, hogy a Mars korongja mikor a legkisebb és mintha akkor a korong hullámzása és vibrálása is alábbhagyott volna. Végül újabb 30-40 perc után úgy döntöttem, hogy ennél jobb már nem lesz, így felvettem egy 3000 frame-ből álló videót és a legjobb 75%-ot stackeltem. A stackelt képpel még kicsit dolgoztam, melynek eredménye alább látható.
A fenti kép hatalmas örömmel töltött el. Azt tudtam, hogy nem kell számítsak egy csodásan részletes képre, mert a távcsövem 9 cm-es optikájától nagyjából ennyi várható el. Azonban még ennyi részletre sem számítottam, mert végig az volt bennem, hogy úgy sem jól találtam el a fókuszt és a légkör sem volt nyugodt, szóval lemondhatok bárminemű felszíni formáció megpillantásáról is. A fenti kép tanúsítja azonban, hogy nem így történt. Rögtön detektív üzemmódba váltottam és kiderítettem a Stellarium segítségével, hogy pontosan mi az a fekete L alakú paca a Mars felszínén. Rövid kutakodás után kiderült, hogy a hosszabb szárán fekvő L alak 3 főbb régiót tartalmaz (az L rövid szárától indulva lefelé majd jobbra enyhén felfelé): Syrtis Major Planum (egy pajzsvulkán), Tyrrhena Terra, Hesperia Planum. Alább kicsit jobban kinagyítva és feliratozva a könnyebb követhetőségért.
Alig várom, hogy a Szegedi Csillagvizsgáló 50 cm-es távcsövével is szemügyre vehessem a Marsot és összehasonlíthassam a kapott képet az én kezdő szintű távcsövem által alkotottal.
A fotografikus megfigyelés technikai részletei:
Felszerelés: SkyWatcher 90/910mm akromatikus lencsés távcső + Zenittükör + 2x Barlow lencse + ZWO ASI 120MC-S bolygókamera
Követés: Mindkét tengelyén motorizált EQ-3 mechanika
Videó rögzítéshez használt szoftver: ASICap
– Expozíció: 13 ms
– Gain: 49
Stacking és kidolgozás: ASIVideoStack
– Stacking: 3000 frame 75%-a