2024 év végén jött az elhatározás, hogy távcsövet szeretnék építeni, méghozzá asztrofotózásra
specializálva. Az építésnek 2 oka volt:
– jobb lesz, mint egy gyári tubus
– a férjem nem örült volna, ha veszek még egy távcsövet, így alkatrészeiben megvéve
kevésbé volt feltűnő 🙂
Legelőször egy microfókuszos kihuzatot vettem, ám ekkor még nem voltam teljesen biztos az építésben, úgy voltam vele, hogy legfeljebb lecserélem a Skywatcher 200/1000P-n lévő gyárit.
Novembertől elkezdett komolyan foglalkoztatni a dolog. Kinéztem egy ’80-as évekbeli
Fullerscope teleszkóp részét képező főtükör tartót, amit 2 kedves barátom hozott el Angliából.
E köré épült a távcső, ennek a tartónak a méreteihez lett tervezve a tubus belső átmérője,
valamint a segédtükör tartó. Utóbbit nem volt kérdés, hogy a STABI fogja legyártani, de
végül nem csak ebben volt a segítségemre, hanem megtervezte a fényutat is különböző
verziókban, attól függően, hogy mekkora segédtükröt, mekkora kihuzatot vagy épp
tubusátmérőt alkalmazok, mindezeket fullframe és aps-c szenzorokat használva.
Mivel nekem már a tubus átmérő adott volt a főtükör tartó befogadása miatt, továbbá kihuzat is volt már, így nem volt nehéz kiválasztani a megfelelőt.
Miközben készültek a STABI-s alkatrészek (segédtükör tartó blokk és póklábak), a tubust is elkészítette egy makói bádogos (Kakuja János) alumíniumból, precíz munkát végezve. A kihuzat helyét is ő vágta ki.
Hogyan állt össze a távcsö?
Lépésekben:
– Először is minden csavar helyét bejelöltem, kifúrtam, majd csiszolópapírral simává
tettem.
– Ezután a cső belsejébe öntapadós velúrtapétát ragasztottam. A velúr nem veri vissza,
hanem elnyeli a bejutó szórt fényt, míg a sima, fényes tubusfalakról visszaverődhet.
Kontrasztosabb képeket is ad a mélyég-objektumoknál.
– Harmadik lépésben a cső külsejét vontam be fóliával, jelen esetben egy
szivárványosan csillámló rózsaszínnel. Ennek a választásnak egyetlen oka volt,
szerettem volna egy messziről, a laikusok számára is érdekes, hívogató távcsövet
készíteni (ezt sikerült is elérni, első alkalommal Szegeden a Hullócsillagok
Éjszakáján).
– Tükrök mosása.
– A STABI-s segédtükör tartó blokkra felragasztottam a segédtükröt, aminek 24 órát
száradnia kellett.
– Mindent, ami a tubus belsejében tükröződő felületnek számít (csavarok, kihuzat
fényútba lógó része, főtükörtartó) lefújtam matt fekete spray-vel.
Elérkezett az összeszerelés ideje, helyére került a segédtükörtartó, a kihuzat, a kereső távcső papucsa és a főtükörtartó.
Ezek után gyakorlatilag elkészült a Rózsaszín Távcső és már vittem is ki az ég alá. Nem igazán lehet leírni azt a fantasztikus érzést, amikor megláttam benne az első csillagot. Első célpontom felé irányítottam a távcsövet, ami a Szélkerék-galaxis volt és 7 órán keresztül követte azt.
Legelső kitelepülés alkalmával már az a segédtükör volt beépítve, amivel tervezve lett a fényút. Ezúttal a Lagúna-ködöt fotóztam, aminek a feldolgozásánál jobban kihasználtam a szoftverek adta lehetőségeket és így egy jobb, a lényeget bemutató asztrofotó született.
Jelenleg a főtükör egy vizsgálaton megy keresztül, amit a Kuvik Optik végez. Ez azért fontos, mert nagyban befolyásolja a képalkotást, ronthatja azt, ha ne pontos a görbülete, torzulás, hullámosság van jelen, vagy ha a optikai tengely nem központos. Ezzel a vizsgálattal (esetleges javításával) teljesen elkészültnek érzem a Rózsaszín Távcsövet.
Hihetetlen volt megélni, ahogy az álomból terv lett, a tervből pedig valóság, egy kézzel fogható távcső, az én kezem munkája.
