Mutasd meg!

Várjuk minden lelkes amatőr és nem amatőr fotós, csillagász,asztrofotós fényképeit, akik úgy érzik, hogy szívesen megosztanák velünk képeiket és azok történetét.

Nem kell profi fotósnak lenned, csak felismerhető legyen, hogy mi van a képen. Dobj egy rövid leírást a képről és az eszközökről,amivel lencsevégre kaptad az objektumot.

Fenti kép története: még a covid előtti időszakból. Akkoriban sikerült szert tenni egy skywatcher 60/900 refraktoros távcsőre. Kezdeti próbálkozásaim egyike. Helyszín: Szeged Mátyás tér. Samsung Galaxy A41 mobiltelefonnal fotózva.

Hogyan főzzünk üstököst?

Hogyan főzzünk üstököst?

 

Először is tegyük tisztába a fogalmakat.

A laikusok sokszor egymás szinonímájaként használják az aszteroida és az üstökös szavakat, pedig két különböző égitestről van szó. 

Az aszteroidák a meteoroidoktól nagyobb, de a törpebolygóktól kisebb objektumok. Sziklás maradványok, amik a Naprendszerünk bolygóinak korai kialakulásukból származnak.

Az üstökösök viszont sáros hógolyóra hasonlítanak, ami fagyott gázokból, porból és kövekből állnak. A Naprendszer külső területeiről érkeznek, ellipszis pályán keringenek a Nap körül. 

De akkor lássuk, mi kell ahhoz, hogy saját üstökössel büszkélkedhessünk. 

Mint tudjuk, minden receptkönyv úgy kezdődik, hogy : hozzávalók.

Egy üstökös hozzávalói igen hétköznapi anyagok, kivéve egyet. Ez pedig nem más, mint a minimum -85 C. De elméleti síkon ezt a problémát ki tudjuk küszöbölni. További hozzávalók bárhol beszerezhetőek. 

-víz

– föld – figyelve arra, hogy a földünk ne tartalmazzon makroszkópikus élőlényeket, mert piszok rossz napjuk lesz. Sajnos a mikroszkopikus élet kizárhatatlan, így csak egy fontos szabály van: ne legyen benne szemmel látható élet. A föld a szilikáttartalom miatt fontos.

-Szén. Ezt szénporral tudjuk helyettesíteni.

-alkohol. Metil vagy etil alkohol folytonos kevergetés mellett adagolva a kis főzetünkhöz. Mikor a masszánk már összeállt , akkor adjuk hozzá az

-ammóniát. Nem, nem pisilünk bele az edénybe….jó lesz erre a célra az ablaktisztító.

Ízesítenünk kell még egy kis 

-szójaszósszal az aminósavak hiányának pótlására.

Bármilyen csábító is a kotyvalékunk, ezt egészségünk megőrzése érdekében tilos megkóstolni. Amikor az alkotásunk jól összeállt, akkor adjuk hozzá az utolsó hozzávalót, a

 -szárazjeget, a széndioxid és a hideg környezet miatt. 

Mivel a széndioxid nagyon hideg környezetben megfagy , így üstökösünk lehűtésére is nagyon alkalmas. A szárazjég hozzáadása után edényünkre mihamarabb fedőt teszünk, ügyelve arra, hogy kis résen a szobahőmérséklet miatt újra gáz halmazállapotúvá váló széndioxid lassan távozni tudjon. Ha nem így teszünk, akkor két végkifejlet lesz. Egy: nem lesz üstökösünk és magyarázkodhatunk a családnak, hogy ma miért is nem főztünk semmit, még egy árva üstököst sem. Kettő: takaríthatunk, mivel minden, amit az edényünk tartalmazott, az most a konyhánk falait díszíti és jobb esetben nem az arcunkba robbant minden tartalma.

Ha mindent jól csináltunk, akkor edényünkből forrtyogó, sercegő hangot kell, hogy halljunk, miközben óvatos mozdulatokkal rázogatjuk. Miután a hangok alábbhagytak, leemeljük a fedőt és kész is van az üstökösünk. Az edényből kiemelve valóban egy sáros hógolyóra emlékeztető valamit tarthatunk a kezünkben, persze szigorúan munkavédelmi kesztyűben, mert odafagyunk hozzá. Már kiemeléskor is láthatjuk, hogy “gőzölög” vagyis kómát növeszt, a szobahőmérsékleten való tartózkodás hatására újra gázzá alakuló széndioxid miatt. Állaga porozus, szerkezete szivacsos. Emiatt a szerkezet miatt könnyen szétesik…..és itt jön a csavar a történetben. Ezek a leeső darabok a meteorok, melyek a Föld légkörében fényes fénycsíkként figyelhetőek meg. 

Üstököst már tudunk főzni, de mit kell tennünk ahhoz, hogy meteorunk is legyen?Nos, ez még az üstökös főzésnél is nehezebb kihívás. Szükségünk lenne, egy olyan szerkezetre, ami kellő magasságba juttatja a sáros hógolyónkat és plusszba megfelelő sebességet biztosít neki a felvillanáshoz vagy tűzgömbbé váláshoz. Nem lehetetlen feladat, de inkább maradjunk a Földön, gyönyörködjünk a kis boszorkány konyhánkban létrehozott üstökösben és ha hullócsillagokat akarunk látni, akkor az eget kémleljük inkább.

Forrás: Szabó Norton engedélyével (Svábhegyi Csillagvizsgáló) ugyanezt a címet viselő kísérleti előadása az Atomoktól a csillagokig előadássorozat keretein belül. / ELTE AtomCsill/

Hullócsillagok, avagy mi ez a futócsillag a fejünk fölött?-A hullócsillagokról egy amatőr csillagász szemével-

Sokan kémleljük az eget főleg augusztus közepén, a csodálatos hulló csillagokat csodálva. De mik is azok a hullócsillagok vagy futócsillagok?Ez tulajdonképpen egy népies elnevezés a meteorok által keltett csodálatos fény és olykor hangjelenségekre. A babona szerint, ha egy ilyen alkalomkor kívánunk valamit, akkor az valóra fog válni.

Mielőtt még az emberiség tudta volna, hogy mik is okozzák ezeket a jelenségeket, addig baljós előjelnek is tekintették eme égi objektumokat. Ahogy fejlődött a tudomány, egyre közelebb kerültünk ahhoz, hogy megértsük a jelenségeket. Idővel rájöttek a csillagászok, hogy ahogy a Föld kering a Nap körül, folyamatosan találkozik kisebb-nagyobb égitestekkel. A meteorok méretüket tekintve átmenetet képeznek a kisbolygók és a bolygóközi por között, mivel az aprótól a több kilóméterig terjedhet. A tömegük ennek fényében szintén változatos, hiszen a néhány mikrogrammtól a több tonnáig is változhat. Eredetük is különböző. Egy részük a protoplanetáris felhő megmaradt anyagát képezik. Ez a felhő a Naprendszer születésekor keletkező törmelékek maradványai, azok az anyagok, melyek anno nem tömörültek össze bolygókká. Egy másik részük a kisbolygók részleges vagy teljes megsemmisüléséből keletkezett, amikor az aszteroidák egymásnak vagy egy légkör nélküli objektumba csapódtak. További részük a Nap közelében széthulló üstökös magokból származik. Az első két csoport tagjai a legkülönbféle pályákon mozognak, de többségük a Földdel azonos irányban kering a Nap körül. Az üstökös eredetű meteorok teljesen más pályákkal rendelkeznek. Az anyaüstökösükhöz hasonlóan ellipszis alakú pályán keringenek, ahol folytonos de különböző sűrűségű sávot alkotnak. Ezen sávok szélessége elérhetik a több millió km-t. A legkisebb meteorok pályáját a Nap vonzása nagyban befolyásolja. Spirális alakban mozognak, a Nap felé haladva és miután elérik azt, megsemmisülnek.

A meteorok sebessége csak ritkán haladja meg a Naprendszer szökési sebességét, azt a sebességet, amivel a rendszerünk már gond nélkül elhagyható lenne. Ez pedig 42 km/s-A Föld atmoszférájába 12-72 km/s sebességgel érkeznek. Ez a sebesség függ attól, hogy milyen irányból közelítik meg bolygónkat. Ha szemből, akkor a sebesség jóval nagyobb. Viszont ha sunyi módon hátulról, akkor kisebb sebességgel érkeznek, hiszen ekkor még utol is kell érjék a Földünket. Ezen objektumokat több néven is ismerhetjük, mint pl: meteor, meteoroid, meteorit- Jogos a kérdés, hogy akkor melyik is a helyes. Tulajdonképpen mindegyik, mivel ezek a porszemcsék, amíg a megszokott pályájukon keringenek, addig nevezzük őket Meteoroidoknak. Amikor egy ilyen részecske belép a Föld légkörébe, nagy sebességgel ütközik a levegő atomjaival, molekuláival. Ennek hatására felizzanak és anyaguk porladni kezd, fénysugárzásra készteti a levegőt és saját anyaga is sugározni kezd. Ezt látjuk fényes meteorként. A kiemelkedően nagy fényességgel járó meteort tűzgömbnek nevezzük. Ha a jelenséget hangrobbanás is kíséri, akkor már bolidának hívjuk. Ha a test nem ég el teljesen, akkor a földfelszínt elérő darabjait nevezzük meteoritnak.

A meteorok többsége a Föld légkörébe érve a 80 – 120 km magasságban villanak fel először. A jelenség mindössze néhány tized másodpercig tart. Ez az idő még arra sem elég, hogy a mellettünk ülőt oldalba bökjük, hogy -láttad? áh, nem, már nem látod.Szóval nagyon résen kell lennünk egy egy ilyen megfigyelés alkalmával.Ezt a 80 – 120 km magasságot nevezzük meteor rétegnek a Föld légkörében. Ezek a meteorok szabad szemmel, távcső nélkül is jól láthatóak. Tiszta, felhőtlen éjszakán akár 6 – 12 darabot is megfigyelhetünk óránként. Csak győzzük kávéval az ébrenlétet. Azok, amelyek váratlanul és bármely irányból érkeznek sporaidikus meteoroknak nevezzük és nem köthetőek egyetlen meteorrajhoz sem. A Föld forgásának és forgástengelyének köszönhetően ezek a magányos meteorok megfigyelhetősége változó, gyakoriságuk ingadozó. Kb 3-5 db óránként.

De mi is az előbb említett raj? Minden rajnak saját szülőégitestje van. A nagy meteorrajok mind üstökös eredetűek, illetve majdnem. Ez alól egyetlen kivétel van, a decemberi Geminidák. Ennek szülőtestje a Phateon nevű objektum, amelyet kisbolygóként tartunk számon. Sokak szerint pedig egy inaktívvá vált üstökös. Valahol a kettő között van az igazság, hiszen ma már nem húzunk olyan éles határt kettő között. Az üstökösök aktivitása napközelségükre koncentrálódik. Ez azt jelenti, hogy amíg ezek az objektumok a Naptól távol tartózkodnak, addig hideg és sötét égitestként keringenek az űrben, hosszú vagy rövid periódusú pályán. Napközelbe érve izzani kezdenek és ennek hatására veszíteni kezdenek az anyagukból. A rajok születésének kezdete ez a folyamat, melyet három szakaszra bonthatunk.Az első tehát az üstökös napközeli látogatása, ahol a magjáról ledobott anyag a maghoz közel marad. Ilyenkor csak akkor láthatunk hullócsillagot, ha Földünk ezen a kisebb részecskefelhőn áthalad. Óránként több száz felvillanást is láthatunk. A későbbiekben ez a felhő szétterjed, eloszlik a pálya mentén. Ilyenkor minden alkalommal meteorhullást láthatunk, amikor bolygónk keresztezi ezt a pályát. A rajok haláltusája a harmadik fázis, amikor a szemcserészecskék annyira szétoszlanak, hogy már nem lehet egyik rajhoz sem kötni őket, nem lehet megmondani melyik rajhoz tartoztak korábban. Ezek a részek idővel beleolvadnak a bolygóközi térbe.

De hogyan tudjuk megkülönböztetni, hogy melyik raj tagjai okoznak meteorhullást?Minden rajnak neve van. Mégpedig arról a csillagképekről nevezték el őket , ahol áthaladnak, ahol felvillanak vagy inkább kirajzanak. Így például az Oroszlán – Leo – a Leonidáknak, az Orion az Orionidáknak, Perseus a Perseidáknak adta a nevét. A legismertebb meteorraj a Perseidák, melynek szülőégitestje a 109P/ Swift Tuttle nevű üstökös. Ezt a rajt már a 8. – 9. században is megfigyelték már Kínai, Japán, Koreai csillagászok, de az első direkt megfigyelés és dokumentálást Kínai csillagászoknak köszönhetünk Kr. u. 36-ból.

A meteorrajokat minden évben ugyanabban az időszakban láthatjuk. Egy egy ilyen sűrű rajon való áthaladáskor valóságos meteoresőt figyelhetünk meg. Ilyen volt 1966. November. 17.-e. A Föld egy egész órán át tartózkodott a 60000 km széles Leonidák felhőjében. 10 perc alatt 20000 hullócsillagot figyeltek meg. A mai napig ez az egyik legynagyobb hullást produkáló áthaladás. Bár a legtöbben augusztus közepén figyelik az éjszakai égboltot, az év más hónapjaiban is észlelhetünk hullócsillagokat. Az Aurigidák meteorraj, amely szeptember 1-jén éri el maximumát, vagy a főként augusztusi időszakáról ismert Perseidák szeptemberi maximumát is megcsodálhatjuk. Bár az augusztusi csillaghullásnál kevésbé látványos. Az Orionidák maximuma minden évben október 21-22-re esik, de október 2-től november 7-ig bármikor felfedezhetünk egy-egy hullócsillagot.A Leonidák meteorraj maximuma november 17-ére esik.Geminidák, melyek rendszerint decemberben hozzák a maximumokat, akár 120 csillaghullást is produkálnak óránként. Az ikrek csillagképből induló raj mellett pedig a Quadrantidák is sok szépséget tartogatnak januárban. Tehát az év minden időszakában érdemes az eget kémlelni tiszta,felhőtlen éjszakákon, mert bármikor elhúzhat a fejünk felett egy futócsillag.