Szerző: Koczkás-Szántó Katalin

Mi az a szolárgráf?
Egy nagyon hosszú expozíciós idejű fénykép, amely a Nap égi útját rajzolja fel egy egyszerű lyukkamera segítségével.

Mi kell hozzá?
Én egy sörösdobozt használtam, amit lefújtam fekete festékkel, de csakis az esztétikum miatt. Aztán tovább gondoltam a dolgot, hogy nehogy valaki levegye onnan, azt gondolván, hogy csak egy szemét van felragasztva az ereszcsatornára, tettem rá egy címkét, hogy mi az és ki készítette.
Ezután egy tűszúrás kellett az elejére, remélve, hogy nagyjából jó helyre teszem. Ezt leragasztottam fekete szigetelőszalaggal, hogy idő előtt ne jusson be rajta fény.
Sötét szobában, piros lámpa fényénél tettem bele a hengerbe a fényérzékeny fotópapírt (Ilford Multigrade RC Deluxe), majd ráragasztottam a tetejét és ezután már csak a kihelyezés maradt hátra.

A kihelyezésről:
A munkahelyemmel szemben helyeztem ki, egy buszmegálló ereszcsatornájához rögzítve. Déli irányba kell fordítani, mert akkor fog szépen látszódni a Nap keletről nyugatra való haladása az égbolton.
Eltávolítottam a szigetelőszalagot a lyuk elől és kezdetét vette az exponálás.
Ugyan nem hónapokra helyeztem ki, csak 2 hétre, de ennyi idő alatt is szépen látszódik ahogy felkel a Nap és lenyugszik.

Mi történik az elkészült képpel?
Szintén sötét szobában vettem ki a dobozból. Ilyenkor a kép még negatív, ezért beszkenneltem egy nyomtatóval és Photoshopban nagyon egyszerűen invertáltam (ctrl+i). Ezután még egy-két beállítás következett, hogy a lehető legjobb legyen a végeredmény.

Végül röviden, hogy miért pont ott exponált?
Sokunk munkahelye változások elé nézett, a Conti már nem sokáig lesz Conti és ennek szerettem volna egyfajta emléket állítani.
A kép címe ezért lett szó szerinti és átvitt értelmű.

Pontosan 1 évvel ezelőtt sikerült először fotóznom a C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS) üstököst és most pedig a C/2025 A6 (Lemmon) jelűt. Milyen szerencsés egybeesés. Közös tulajdonságuk, hogy mindkettő iránt nagyon nagy az érdeklődés, nem is csoda, hiszen mindig izgalmas egy újabb égi vándor felbukkanása.

2024 év végén jött az elhatározás, hogy távcsövet szeretnék építeni, méghozzá asztrofotózásra
specializálva. Az építésnek 2 oka volt:
– jobb lesz, mint egy gyári tubus
– a férjem nem örült volna, ha veszek még egy távcsövet, így alkatrészeiben megvéve
kevésbé volt feltűnő 🙂
Legelőször egy microfókuszos kihuzatot vettem, ám ekkor még nem voltam teljesen biztos az építésben, úgy voltam vele, hogy legfeljebb lecserélem a Skywatcher 200/1000P-n lévő gyárit.
Novembertől elkezdett komolyan foglalkoztatni a dolog. Kinéztem egy ’80-as évekbeli
Fullerscope teleszkóp részét képező főtükör tartót, amit 2 kedves barátom hozott el Angliából.
E köré épült a távcső, ennek a tartónak a méreteihez lett tervezve a tubus belső átmérője,
valamint a segédtükör tartó. Utóbbit nem volt kérdés, hogy a STABI fogja legyártani, de
végül nem csak ebben volt a segítségemre, hanem megtervezte a fényutat is különböző
verziókban, attól függően, hogy mekkora segédtükröt, mekkora kihuzatot vagy épp
tubusátmérőt alkalmazok, mindezeket fullframe és aps-c szenzorokat használva.
Mivel nekem már a tubus átmérő adott volt a főtükör tartó befogadása miatt, továbbá kihuzat is volt már, így nem volt nehéz kiválasztani a megfelelőt.
Miközben készültek a STABI-s alkatrészek (segédtükör tartó blokk és póklábak), a tubust is elkészítette egy makói bádogos (Kakuja János) alumíniumból, precíz munkát végezve. A kihuzat helyét is ő vágta ki.

Hogyan állt össze a távcsö?
Lépésekben:
– Először is minden csavar helyét bejelöltem, kifúrtam, majd csiszolópapírral simává
tettem.
– Ezután a cső belsejébe öntapadós velúrtapétát ragasztottam. A velúr nem veri vissza,
hanem elnyeli a bejutó szórt fényt, míg a sima, fényes tubusfalakról visszaverődhet.
Kontrasztosabb képeket is ad a mélyég-objektumoknál.
– Harmadik lépésben a cső külsejét vontam be fóliával, jelen esetben egy
szivárványosan csillámló rózsaszínnel. Ennek a választásnak egyetlen oka volt,
szerettem volna egy messziről, a laikusok számára is érdekes, hívogató távcsövet
készíteni (ezt sikerült is elérni, első alkalommal Szegeden a Hullócsillagok
Éjszakáján).
– Tükrök mosása.
– A STABI-s segédtükör tartó blokkra felragasztottam a segédtükröt, aminek 24 órát
száradnia kellett.
– Mindent, ami a tubus belsejében tükröződő felületnek számít (csavarok, kihuzat
fényútba lógó része, főtükörtartó) lefújtam matt fekete spray-vel.

Elérkezett az összeszerelés ideje, helyére került a segédtükörtartó, a kihuzat, a kereső távcső papucsa és a főtükörtartó.

Ezek után gyakorlatilag elkészült a Rózsaszín Távcső és már vittem is ki az ég alá. Nem igazán lehet leírni azt a fantasztikus érzést, amikor megláttam benne az első csillagot. Első célpontom felé irányítottam a távcsövet, ami a Szélkerék-galaxis volt és 7 órán keresztül követte azt.

Legelső kitelepülés alkalmával már az a segédtükör volt beépítve, amivel tervezve lett a fényút. Ezúttal a Lagúna-ködöt fotóztam, aminek a feldolgozásánál jobban kihasználtam a szoftverek adta lehetőségeket és így egy jobb, a lényeget bemutató asztrofotó született.

Jelenleg a főtükör egy vizsgálaton megy keresztül, amit a Kuvik Optik végez. Ez azért fontos, mert nagyban befolyásolja a képalkotást, ronthatja azt, ha ne pontos a görbülete, torzulás, hullámosság van jelen, vagy ha a optikai tengely nem központos. Ezzel a vizsgálattal (esetleges javításával) teljesen elkészültnek érzem a Rózsaszín Távcsövet.

Hihetetlen volt megélni, ahogy az álomból terv lett, a tervből pedig valóság, egy kézzel fogható távcső, az én kezem munkája.