Hírek

Összefoglalás

1. Jelenlévők száma: 4
2. Program
   • Asztrofotók kidolgozása

A borús és esős idő miatt észlelni nem tudtunk, helyette asztrofotók kidolgozásával bíbelődtünk. A választás egy távoli planetáris ködre esett (NGC 2346, Monoceros). A nyers fotó a szegedi 50-es távcső, egy keskenysávú mély-ég szűrő és egy ZWO ASI 294MC-Pro kamera kombinációjával készült. Összesen 187 darab 20 másodperces expozíciót sikerült stackelni, amelyet végül a PixInsight szoftverrel dolgoztunk ki. A feldolgozatlan, nyers fotóhoz nem készültek kalibrációs képek, így egy kicsit nagyobb kihívást jelentett a kidolgozása. 🙂

Összefoglalás

1. Jelenlévők száma: 10 fő
2. Program
   • Észlelőest a Mélyponton

Ennek a kedd estének – rendhagyó módon – nem a Csillagvizsgáló adott otthont. A front elvonulta után tiszta ég és fogvacogtató, csontig hatoló hideg éjszaka várt minket a Tiszasziget melletti Mélypont emlékhelyen. A hideg ellenére egészen szép számmal gyűltek össze a fotózni és vizuális észlelni vágyó amatőr csillagászok. Itt az ég – a Csillagvizsgálónál megszokottól eltérően – jóval sötétebb volt (Bortle 4 a Bortle 5 helyett). Az éjszaka folyamán egészen sok égi objektum múltjába nyertünk betekintést. Már-már egy egészen mini Messier-maratonnak is nevezhető az este. A meglátogatott objektumok listája a teljesség igénye nélkül:

• Jupiter
• Mars
• M3 gömbhalmaz
• Orion-köd (M42)
• Fiastyúk (M45)
• Sombrero galaxis (M104)
• NGC884 és NGC889 dupla halmaz (nyílt csillaghalmazok)

Az este hangulatát alább néhány fotó idézi vissza. 😀

Összefoglalás

1. Jelenlévők száma: 12 fő (5 diákolimpiás diák + 7-en többiek)
2. Program
   • Távcsőkezelés és észlelési gyakorlat
   • Holdazás az 50-es távcsővel

Az eheti kedd estét végül nem a légköri kondenzációs folyamatok termékei uralták (legalábbis egy ideig 😀 ), így a diákoknak ismét lehetőségük volt gyakorolni a március 21-23. között megrendezésre kerülő Athletica Galactica országos döntőjére, ami Jászberényben lesz majd. A versenyre való felkészülés mellett a többi amatőr csillagász az 50-es nagytávcsőn keresztül fedezte fel a Hold felszíni formáit egy Holdatlasz segítségével. A meglátogatott tájakat összegyűjtöttük alább egy galériába.

Végül este 10 óra felé megérkeztek a felhők, mi pedig még vetettünk egy utolsó pillantást a Holdra, mielőtt teljesen elbújt volna a felhők mögött.

Összefoglalás

1. Jelenlévők száma: 15 fő (7 diákolimpiás diák + 3 elsőéves egyetemi hallgató + 5-en többiek)
2. Program
   • Felkészülés a diákolimpiára

Ez a kedd este javarészt a diákolimpiára való felkészülésről szólt. Barna Barnabással a diákok az elmúlt évek döntős észlelési feladataiból szemezgettek. Közben a többiek a saját vagy éppen a csillagvizsgáló műszereivel fürkészték az éjszakai ég lakóit.

Összefoglalás

1. Jelenlévők száma: 16 (7 diákolimpiás, 9-en többiek)
2. Program
   • Bolygózás és próbálkozás a Sirius B megfigyelésével

Ez alkalommal majdnem felhőmentes éghez volt szerencsénk, amelyet rendesen ki is használtunk. A diákolimpiára készülő diákok végre a nyílt ég alatt, sötétben gyakorolhatták a távcsövek összeszerelését és a pólusra állást. A sikeres előkészületek után nekiláthattak az éppen jó pozícióban lévő Jupiter és Mars megfigyelésének. Az észlelési gyakorlattal párhuzamosan az 50-es távcsővel is kalandoztunk az égen. Az első célpont a Jupiter volt, aminek a „felszínén” egy éppen átvonulni készülő, az Europa hold által előidézett napfogyatkozást figyelhettünk meg. Az 50-es távcsővel az Europa umbrája csodásan kivehető volt (lásd alább a képet), de a kisebb, diákolimpiás műszerekkel is el lehetett csípni. Persze sokat segített ilyenkor, ha az ember tudta, hol keresse azt a kis fekete foltot.

Az 50-es távcső következő célpontja a Sirius B volt. Eléggé nagy kihívásnak ígérkezett ez. A Sirius A látszó fényessége -1.46 magnitúdó, míg a Sirius B ugyanezen értéke +8.4. Az ebből adódó differencia (fényesség-különbség) 9.86, amit logaritmikus skálán kell értelmezni. Ezt átkonvertálva lineáris skálára (10^0.4x=10^0.4•9.86=8790.23) az adódik, hogy a Sirius B kb. 10.000x halványabb, mint a Sirius A. Ez már önmagában feladta a leckét, és emellé adódott még a légkör nyugtalansága, illetve a fényszennyezés is. Mindezek „fényében” nem csodálkoztunk, hogy nem sikerült megpillantani a Sirius B-t, habár a nagy 50-es távcső képes felbontani a két csillagot (lásd alább a szimulált képet).

Mindezek után a Marsot is célba vettük. Az égen akkor éppen magasan járt, így a légkör is stabilabb volt. Egyik jégsapkája nagyszerűen látszódott, illetve a nagyobb és sötétebb felszíni struktúrái is kivehetőek voltak. A Stellariumban való kis kutakodás után kiderült, hogy éppen kezdett előbújni a Syrtis Major, amit mi is láttunk egy erősebb fekete pacaként az 50-es távcső okulárjában.

Az este utolsó sztárja az Uránusz volt. Az 50-es távcsővel sikerült megtalálni ezt a kékes-zöldes csodát és elképesztő látványt nyújtott. Azonban, ha az ember tényleg csak az okulárban látott kép alapján értékelné a látványt, akkor erre a kékes-zöldes pontocskára lehet azt mondaná, hogy: „Csak ennyi?”. Ilyenkor persze azt is érdemes megemlíteni, hogy az a halvány, picike pontocska a Földnél 4x szélesebb gázóriás és majdnem 3 milliárd kilométerre található központi csillagunktól, ahonnan már a fénynek is majdnem 3 órába telik ideérnie. Így az ember már kicsit jobban értékeli a távcső által nyújtott képet és talán azt is átérzi, hogy világegyetemben a távolságok és a méretek nem éppen picikék.

Összefoglalás

1. Jelenlévők száma: 13 fő (6 diákolimpiás, 7-en többiek)
2. Program
   • Diákok felkészülése a csillagászati diákolimpiára
   • Virtuális csillagképtúra
   • Rádiómeteoros rendszer bütykölése III.

Ezen a kedd estén az időjárás nem a mi oldalunkon állt. Az ég felhős volt a kint töltött idő alatt, de ennek ellenére ismét szép számmal összegyűltünk. Ez az alkalom a csillagászati diákolipiára való felkészülésről szólt leginkább. A diákok gyakorolták, (i) hogyan kell egy távcsövet összerakni, (ii) az összerakás mely fázisában érdemes pólusra állni, (iii) hogyan kell elvégezni a kiegyensúlyozást, (iv) és végül hogyan kell szétszedni az észlelésre összerakott távcsövet. A jelenlévők fele a csillagászati diákolimpiára készülő diák volt, így a távcsővel való ismerkedés eltartott egy ideig. Eközben Barna Barnabás és Kelemen Tamás hasznos információkkal látták el a diákokat az összerakás és a vizuális észlelés fortélyairól. Azonban a műszer használtának ismerete mit sem ér, ha ez ember nem képes az éjszakai égbolton tájékozódni. Így, az észleléshez használt műszer alapjaival való megismerkedés után Ordasi András tartott virtuális égbolt túrát. A túra főbb témakörei (a teljesség igénye nélkül :D): (i) Egy sarkalatos pont: Hol található a Sarkcsillag az égbolton?; (ii) A bolygók és az állatövi csillagképek; (iii) Nevezetesebb szabadszemes objektumok (Fiastyúk, Orion-köd); (iv) A téli hatszög.

Összefoglalás

1. Jelenlévők száma: 17 fő
2. Program
   • Fotózás keskenysávú szűrővel
   • Hold és bolygó megfigyelés
   • Rádiómeteoros rendszer bütykölése

Az eheti kedd este fényét nem csak a jelenlévő 17 érdeklődő emelte, hanem maga a Hold is 99,5 %-os megvilágítottságával. Voltak távcsőhasználatban segítséget kérő érdeklődők, és csillagászati diákolimpiára készülő diákok is, akik az észlelési gyakorlati feladatra készültek. Túl sok volt a távcső a csillagvizsgáló teraszához – szerencsére! Amíg a hideget bírtuk, vizuálisan észleltünk, miután fáztunk, a csillagvizsgáló előadójából, kivetítve próbáltunk a vonuló fátyol felhőkkel küzdve fotózni a főműszerrel.

Természetesen adta magát, hogy a Hold legyen a kedd este egyik sztárja. A megjelent érdeklődők többféle távcsőtípussal is megfigyelhették égi kísérőnk felszínét. A távcsövek okulárján keresztül a majdnem teljesen megvilágított holdkorong legjellegzetesebb alakzatai (tengerek (sötétebb régiók) és a nagyobb becsapódási kráterek: Copernicus, Tycho, lásd a mellékelt Holdfotót) felismerhetőek voltak. A szemfülesebb megfigyelők azt is kiszúrták, hogy a holdkorong széle nem egy szabályos körvonal, hanem egy itt-ott kitüremkedésekkel tarkított „gyűrött” körvonal (lásd alább a képen). Ezek a kitüremkedések annak köszönhetők, hogy a Hold felszíne nem sima, hanem síkságokkal és hegységekkel borított.

A Hold mellett kiváló célpontok voltak a Naprendszer bolygói közül a Mars, a Jupiter és a Vénusz (keletről nyugat felé haladva). A légkör nyugodtsága ugyan nem volt a legoptimálisabb, de a távcsöveken keresztül a Mars aprócska korongja nem csak narancssága volt. Felfedezhetőek voltak rajta a kontrasztosabb, fekete felszíni formák is. A Jupiter északi és déli egyenlítői felhősávjai szintén kivehetőek voltak a távcsövek okulárjaiban. A Vénusz talán unalmasabb célpontnak számított, hiszen vastag légköre jobbára hófehér színben pompázott. Azonban a fogyófélben lévő Vénusz-sarló csodás látványt nyújtott.

A halvány, mélyég objektumok megfigyelése ilyen erős holdfény mellett csak keskenysávú szűrő alkalmazásával lehetséges. Az első ilyen célpont az Ikrek csillagképben található Eszkimó-köd volt.

11 óra felé aztán nyert a fátyol felhő, és nem tudtunk tovább fotózni. Ami kép ott elkészült, villámgyors metódussal dolgoztuk ki a helyszínen.

Összefoglalás

1. Jelenlévők száma: 10 fő
2. Program
   • Az 50-es távcső használatának gyakorlása
   • ZWO ASIAir beüzemelése és használtának gyakorlása
   • Rádiómeteoros rendszer tesztelése és finomhangolása
   • Rögtönzött bemutató két látogatónak 😀

Ezen a kedd estén 10 fő gyűlt össze, hogy derült idő esetén gyakoroljuk az 50-es távcsővel való észlelést. Az időjárás gyakorolt némi kegyet és a kint töltött idő alatt voltak „pillanatok”, amikor derült volt az ég. Ezeket a „pillanatokat” kihasználva az 50-es távcső és az ASIAir kombinációjával gyakoroltuk az asztrofotózást. Első célpont az Orion-köd szívében található Trapezium-halmaz volt. A fókuszt nem sikerült tökéletesen eltalálni, de ez mit sem vett el a látvány értékéből. A jellegzetesen trapéz alakú csillaghalmaz és a mögötte meghúzódó ködösség csodás látványt nyújtott.

Az élményt tovább fokozta, hogy ez a látvány egy hatalmas vászonra lett kivetítve és a live stackingnek hála, élőben láthattuk, ahogy a Trapezium-halmaz körüli ködösség egyre részletesebben jelenik meg. Az sem volt utolsó szempont, hogy mindezt a csillagvizsgáló fűtött előadótermében élhettük át. Második célpont Bode galaxisa (M81) volt. Ennél a galaxisnál talán sokkal jobban érezhető volt a live stacking hatása. A galaxismagot körülölelő két jellegzetes spirálkar a szemünk előtt rajzolódott ki, ahogyan egyre több frame készült el.

Ezekben az élményekben nem csak a jelenlévő Szegedi Csillagászok tagjai részesültek, hanem két látogató is. Számukra, a live stacking bemutató előtt, Kelemen Tamás az 50-es távcsővel, vizuális észlelés formájában mutatta meg a főműszer erejét az Orion-ködön, a Marson és Jupiteren, valamint a Holdon.