A Szegedi Csillagvizsgáló főműszere egy 50cm átmérőjú Ritchey-Chrétien teleszkóp, egy amerikai gyártmányú villás mechanikán. Bajáról (a Bajai Obszervatóriumtól) kaptuk, miután egy nagyobb szélvihar után 2022-ben tető nélkül maradt a kupola, és a régi 40cm-es távcsövet leszereltük. Nekünk újdonság volt a nagyobb távcső, ugyanakkor az azt vezérlő Coordinator 2000 igencsak réginek számított. És még csak nem is ehhez a távcsőhöz járt gyárilag, utólag kapta meg egy évekkel ezelőtti technikai probléma után.
A szegedi 50-es itteni életében végig bemutatós, ismeretterjesztős célokat szolgált. A technika minden kritikája ellenére remekül szolgálta az észleléseket, rengeteget használtuk. Mivel kutatás nem zajlik a csillagvizsgálóból, ezért gyakorlatilag a szegedi amatőrökre (és profikra) maradt, hogy kihasználják a képességeit. Eddig is rendelkezésre állt az érdeklődők számára vizuális észlelésekre, azonban bármilyen egyszerűen és jól használható volt a kézivezérlőjével, fotózásra nem alkalmas a rendszer.
Célok
Két dolog lebegett a szemünk előtt. Egyik, hogy a rendszeres bemutatókon lehessen saját szem vs fotós élményt összehasonlítani (elég egyedi programpont a magyarországi csillagvizsgálók körében), valamint, ami nekem a vágyam, hogy a Szegedi Csillagászok szabadon használhassák fotózásra. Milyen kényelmes lenne, pöccre induló 50centis asztrográf, elég egy pendrive-ot vinni, a képeknek!
Nem a legjobb ég alatt de mégiscsak egy ötven centiméter átmérőjű műszer. Ezen indíttatásból az Magyar Csillagászati Egyesület pályázatán kértünk és kaptunk pénzt egy AsiAirPlusra. Ezen cikkben szeretném összegezni, hogy hogyan sikerült új szintre emelni a szegedi 50est.
Az ötlet maga, hogy AsiAirt vegyünk, eléggé váratott magára. Maga az AsiAir egy Raspberry pi-ra épülő megoldás, gyakorlatilag egy számítógép, amit rádug az ember a mechanikára, kamerákra, és az irányít mindent. Nem volt triviális ötlet, hiszen a távcső mechanikáját egy közel 25 éves kézivezérlő irányítja, így fel sem merült bennem hogy működhetne ilyen régi mechanikával. A Coordinator 2000 kupolában fekvő manual-ját böngészve egyik este azonban újra megtaláltam benne a kulcs részletet: a kézivezérlő egy úgynevezett LX200-as protokolt használva adja ki a parancsokat a mechanikának. Ez a protokoll, illetve ennek változatai a mai napig egyes gyártók által preferáltan használtak. Még aznap este utánajártam, írtam a gyártónak is, hogy biztos legyen, de igen, ez az AsiAir megoldás (aminek lényege, hogy plug and play, azaz bedugom és működik) elméletben képes irányítani a távcsövet, illetve a kamerát. Jackpot! Nem kell tehát milliókat költeni csak arra, hogy a távcső vezérlését felújítsuk.
Az Asiair azonban csak limitált típusú kamerákat támogat. A csillagvizsgálóban azonban épp van elfelvőben egy ASI 294 MC Pro hűtött, színes CCD kamera, valamint egy ASI 120 MC-S színes kamera elfekvőben. Első egy MKKP kampány pénz támogatásként került hozzánk, utóbbi egy szintén SZHCS pályázat volt az allsky kameránkhoz, ami aztán technikai okok miatt kimaradt belőle. Van tehát fő kameránk, és van vezető kameránk is már alapból! Minden adott.
A helyi csoportok pályázatán aztán pályáztunk és nyertünk, meghozta a futár az AsiAirt április 2-án. És akkor indult a teszt.
Tesztelés
Első estén a cél a távcső megmozdítása volt. Csak úgy egyáltalán, induljon el nyugodtan a horizont alá de legalább elindul. Ezáltal tudni fogjuk biztosra, hogy az eszköz működni fog, és csak konfigurálni kell.
Az eszközt egy telefonos applikáció feltelepítése után mobilról lehet irányítani. Kellett még egy soros port – USB kábel, ezzel csatlakoztunk rá a mechanikára. Áram bedug, kamera felszerelve, összekötve a csodaszer Asiair-el, bekapcsol. Az első alkalmas konfiguráció során már csak azzal elment vagy 1 óra, hogy a megfelelő mechanika protokollt kiválasszam. Hiszen LX200, de LX 200 Classic? vagy Basic? Mi a különbség egyáltalán? Milyen baud érték legyen? Nos, minden kérdésre nem is tudom a választ még most se, de LX200 Basic 9600-as baud értékkel végül működik, ez a szám végülis még a Coordinator 2000 manualjából van.
Fényes nappal lévén a kamerát rádugni nem volt értelme. Viszont mozgatni így is kéne tudni. Nos, internet sem segített abban a rejtélyben, miért nem kapok irányító panelt az alkalmazásban, miután sikeresen kapcsolódtam a mechanikára. Azért, mert az LX200 protokol implikálja, hogy léteznie kell egy kézivezérlőnek (esetünkben a Coordinator 2000), és azzal kell irányítani a mechanikát továbbra is, ha manuálisan akarom mozgatni. No de ha GoTo-t szeretnék?
Tesztből megnyitottam az AsiAir alkalmazásában a planetáriumot, egy szimpatikus objektumre ráböktem, majd…. elindult. Győzelem! Persze, a föld alá akart nézni, de kétségtelen, működni fog.
Vagy mégsem?
Újabb teszt, 0ról elindítani vajon menni fog-e. Nos…. az előző ígéretes sikerek után most konkrétan be sem kapcsolt az AsiAir, mintha nem lett volna benne áram. Másik táppal sem működött. Nos, ez baj. Mintha kontaktos lenne, így viszont az első nap az derült ki, hogy igazából használható lenne, csak ez a konkrét példány rossz.
Másnap egyéb dolgok miatt Pesten jártam, beugrottam a Budapest Távcső Centrumba (ahol vettük), hogy nézzenek rá.
Pár órára rá hívtak is: a táp kábel nem jó. Egy kis boltban lett véve külön, és ingadozik, 12V 5A helyett 18-20V-on ugrál. Jó hogy nem tett kárt az AsiAirben. A másik táp amivel próbáltuk pedig épp a minimum áramerősséget adta le, mint amennyit az AsiAir felvett volna, így itt ez lehetett a gond. Vettünk egy új tápkábelt, azzal minden jó.
Következett a 2. próbálkozós este. Már gond nélkül elindul a rendszer, kamera rádugva, kézivezérlővel csillagra álltam, fókuszáltam. Oké, tanítsuk meg az asiair-nek hol van: platesolve gomb megnyom. Ezzel a látómezőben lévő csillagokból megpróbálja kitalálni, hogy hova néz. Elég jól működik. Miután betájolta magát gombnyomásra, a planetáriumi programban kiválasztottam az Eszkimó ködöt, mint első objektumot. Megnyomom a gombot, hogy elinduljon oda és dobpergés….teljesen más irányba indult el. Újabb fejvakarás, és felesleges próbálkozások.
A megoldás a régi kézivezérlő billentyűzetében rejlik. Ugyanis némely gombokat akkor is bevesz, ha csak egy teljesen másikat nyomunk meg. Az öregségéből ezt az amúgy frusztráló, de sporadikus hibáját már megszoktuk. Ám most, úgy 1 órányi felesleges internetes keresgélés, videók, trial and error után egyszerűen ránéztem a kézivezérlőre, és rájöttem, hogy a dekli tengelyen most az irányítás meg van fordítva. Visszafordítottam és megy. Minden jó!
Apró bökkenő a kezelésben, amikor sikeres platesolve után GoTo-val állnék át másik objektumra, hogy bár utasításra elindul és odaáll a kért objektumra, eldobja a kapcsolatot a mechanikával. Ha látómezőn belül igazgatom csak, hogy középre rakjam az objektumot, akkor nincs ilyen gond. Ez később még idegsítő lehet, de jelenleg egy plusz gombnyomás újra csatlakozni.
Jöhet az első teszt kép, ami az Eszkimó-ködről készült.
20x30sec, ahogy kidobta a gép, live stack üzemmódban. Livestack módban ami kép elkészül, már gyúrja is össze a többivel, mindig azt az egy újat rápáakolva a már összestack-elt halomra. Így a második este végére már jól látszik, hogy jól fog működni, de a java még hátra van.
A harmadik estén vezetéssel szerettem volna próbálkozni. Már a kalibráció se volt triviális, és a mechanika ledobálása miatt voltak kétségeim. De másfél óra küszködés után sikerült a kalibráció. Kaptam grafikont, melyen írta, mennyi hibával megy a követés, mikor igazít. Ugyan csak dekli tengelyen, de igazít. Legalábbis azt írja. Ez már siker, egy apró lépéssel de előrébb vagyunk. És nem dobja el a mechanikát, mikor vezet. Jó jel. Persze az, hogy igazít a vezetés a képen, nem jelentette hogy minden konfiguráció jó. 2 perces képeken egy pipát rajzol a pont szerű csillagokból. Ezt tekintettem annak, hogy igenis igazít a vezetés valamit, csak a konfiguráció igényel némi több törődést.
Alább egy újabb teszt kép, ez már kb fél órányi expozíciós idő, M51 Örvény-galaxis.
Következő, negyedik estén már sikerült 2 perces expozícióval fotózni. Micsoda remek hírek! Persze nem minden jó. Ugyanis néhány képet sikerült hosszab ideig vezetni, a hosszú expóval már felfújódnak a csillagok. Esetleg az égi háttér jön fel, ez majd halvány objektumoknál lesz zavaró.
Majd a technika ördöge is felbukkant. Említettem, hogy ledobál GoTo után a mechanika. Nos, egy újabb, másik objektumra átállás után ismét ez történt, de most akárhogy próbáltam, nem tudott újra csatlakozni az AsiAir a mechanikára. A mechanikát újra kellett indítani. Noha ez csak pár másodperc, fizikai jelenlétet követel meg.
De azért itt egy Szivar galaxis az estéről, kb 15 percnyi expóval.
És ezzel el is érkeztünk a sikerélményeink tetőfokához. Elképesztő már az is a Szegedi Csillagvizsgáló életében, hogy picit körülményekkel de telefonról tudjuk irányítani az 50-est. Pláne, hogy egy kamerával igen egyszerűen tudunk fotózni vele.
Távvezérlés
Amelett hogy fotózni tudunk, szeretnénk távolról, de legalábbis a fűtött / hűtött észlelő szobából, a kupola alatt irányítani, minimális jelenléttel. Ez nagy kényelmi előrelépést jelentene.
Az AsiAirt egy telefonról irányítottuk. Az eszköz saját wifit szór, és erre csatlakozva aztán tudunk a telefonon lévő applikáción át beszélgetni az AsiAir-el.
Időközben május lett, beszereztünk a csillagvizsgálóba egy tabletet, mint állandó eszközt, mind a vendégek belépőinek kezelésére, mind a távcső irányítására a későbbiekben. Nos, a tablet, csak úgy mint a telefon, remekül szuperált direktbe az AsiAir saját hálózatán keresztül, a kupolából.
Az AsiAir azonban rá is csatlakozhat más hálózatokra, például otthoni saját wifire, vagy esetünkben ugyan arra a csillagvizsgálós wifire, amin az allsky kameránk is tölti fel a képeit. Az AsiAir aztán felbridgeli magát, hogy a tabletről aztán mi csak a helyi, otthoni, esetünkben csillagvizsgálós wifire csatlakozunk rá, és így is látni fogjuk az alkalmazásból a távcsövet.
Hibátlan. Itt szerencsére már nincsenek kompromisszumok, tökéletes. Milyen kényelmes egy fotelben ülve kezelni mindent, mint fent vacogni a kupolában!
Nálam volt a laptop, arra is van natívan alkalmazás. Így a laptopon át is sikerült gond nélkül kapcsolódni, kezelni. A laptop aztán az előadóban össze lett dugva a projektorral, és….
Hanyatt hőköl az ember, mikor méteres méretben látja a képeket. Nos, kijelenthető, teljes a siker.
Egy falra szerelt IP kamerán át bárhonnan rá is nézhetünk (a kamera a tablettel együtt érkezett):
Ezzel pedig egy karnyújtásnyira kerültünk a távolról irányításban. Ha már wifiről lehet irányítani, akkor távolról elég lenne egy VPN-en keresztül belépni a csillagvizsgálós hálózatra ahhoz, hogy otthonról, vagy bármilyen távolságból tudjuk irányítani. Egy okos konnektor is beszerzésre került, ezzel az áramot tudjuk kapcsolni bárhonnan. Így az egyetlen fejleszteni való az a tető nyitás wifin keresztül. Erre pedig kaptunk egy ígéretet, hogy ‘majdegyszer’ ez is meglesz csinálva, remélhetőleg a következő hónapokban.
Éles teszt: bemutató
A szegedi csillagászok általi felhasználás mellet a bemutatózás is cél volt. Ezt május 17-én sikerült élesben demoznom az akkori közönségnek.
Az ötlet az volt, hogy megnézik a távcsőben az adott objektumot, majd egy kijelzőn is látják, hogy pár perc expozícióval hogyan nézne ez ki egy asztrofotón. A vendégeket sikerült lenyűgözni.
Viszonylag kisebb csoport gyűlt össze azon a pénteken, és a szeles, záporos idő ellenére pont a péntek este első felén derültünk is lett. Lelkesen szereltem fel 1 órányi vizuális megfigyelés után a kamerát a kitartó látogatóknak. Megnézték az M13 gömbhalmazt a távcsőben, majd pedig exponáltunk néhányat az M3 gömbhalmazra. A livestack módban minden képet egyből rárak az addigi gyűjteményre, így élőben lehet követni, ahogy egyre több részlet jön elő minden képpel. És ez megtette a hatását, már akkor kaptuk az 5 csillagot Google értékelésben, mikor még haza se indultak a látogatók.
Innentől kezdve pedig a péntek esti nyitvatartások szerves része lehet, országosan is egyedi programponttal bővítettük a Szegedi Csillagvizsgálót. Nincs más hátra, mint várni a derültet, és fotózni ezerrel.
Mi éjféltől hajnali 1ig figyeltük Tápén túl kisutakon
