Az idei holdfogyatkozás volt az első az életemben, amelyet sikerült megörökítenem. Az itthonról látható fázisokat egy kör mentén rendeztem el, és a fázisok időbeli jellemzésére elkészítettem a saját kontaktdiagramom, amely időpontokkal mutatja azt, hogy a Hold mikor lép be vagy éppen ki az adott fázisból. 6 fő kontakt ponttal szoktak jellemezni egy holdfogyatkozást. Ezek időrendben a következők:
P1 – A holdkorong első érintkezése a penumbra területével,
U1 – A Hold elsőnek érinti az umbra területét,
U2 – Második kontakt az umbrával (azaz itt a Hold teljes korongja már a fő árnyékterületen van),
U3 – Harmadik kontakt az umbrával (a Hold éppen elkezd kilépni a fő árnyékból),
U4 – Negyedik és egyben utolsó kontakt az umbrával (a Hold teljes korongja kilépett a fő árnyékterületről, a holdfogyatkozás leglátványosabb részének vége),
P4 – utolsó penumbrális kontakt (a Holdfogyatkozás vége, a Hold teljes korongja elhagyta a penumbra területét is).
Az U2 és az U3 pontok között helyezkedik el a T-vel jelölt időpont, amely a totalitást jelenti. Ez az a pont, amikor a Hold a fő árnyékterületre eső útjának a felénél jár. A holdfogyatkozás elérte a maximumát.
Magyarországról nem volt látható a teljes folyamat, azaz nem láthattuk a teljes P1-U1-U2-T-U3-U4-P4 szekvenciát. 😀 Ezt két dolog gátolta meg. Az egyik az volt, hogy amikor a Hold elkezdett belépni a Föld árnyékába (P1 kontakt), akkor itthon a Hold még a horizont alatt tartózkodott. A másik ok pedig az itthoni időjárás volt, amely késleltette az észlelés megkezdését. Ezek együttes eredményeként a T (totalitás) fázis környékén kezdhették meg a szerencsés emberkék az észlelést, köztük én is. 😀